5.fejezet*

Megint eljöttek a "várva várt " piros betűs napok. És nem a karácsnyról beszélek. Áhh, ezt utálom abban, hogy nő vagyok. Ilyenkor mindig megőrülök, dilis, nyűgös vagyok.
-Jó reggelt hercegnő.-suttogta reggel Ashton a fülembe. Éjszaka vagy 5-ször keltem fel, hasfájással vagy mert wcre kell mennem. Ááhh.
-Mrr.grrr.-"köszöntem" Ashtonnak és az arcomra húztam a párnát.
-Mi a baj?- kérdezte aggódva. Kikukucskáltam a párna alól és Ashton aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Fáj a hasam.-nyöszörögtem, mint egy 4 éves kislány.
-Értem. Ugye értem?
-Ashton drága ezt neked kell tudnod, hogy érted e.-nevettem fel.
-De olyan lányosan fáj a hasad ugye?
-Igen.-bólintottam.
-Akkor értem.-vigyorgott és nyomott egy puszit a számra. Nem érzem ezt a dolgot kínosnak. Felnőttek vagyunk ilyen dolgokat meg tudunk beszélni. Talán ha 14 éves korunkban találkozunk akkor biztosan nem mernék beszélni ilyenről...
-Ash, bébi, idehoznád az étkező asztalról az iPadem? Meg kéne néznem van e ma valami fotózás...
-Persze.-megpördült és elrobogott, s a tabommal a kezében tért vissza. Megnyitottam a naptárat és rákattintottam december 19.-re. Nincs ma semmi hála isten.
-Mi lenne ha ma filmeznénk és csak úgy lustálkodnánk?-kérdeztem reménykedve, hogy nincs más terve.
-Oké, ma nincs próbánk, Lukenak torokgyulladása van.-elvettem a telefonom a komódról és pötyögtem egy jobbulást üzenetet Lukenak. -És mit nézzünk ma, hercegnő?-könyökölt mellém Ash.
-Mondjuk.... Csillagainkban a hiba, pár Vámpírnaplók és pár Dr.Csont rész? Meg valami horror.
-Paranormal activity 4.-vágta rá Ashton.
-Oké. - délután kettőig néztük csak a sorozat részeket. -Istenem de imádom Booth ügynököt.- oké, fanatikus tinilány énem TÁVOZZ!
-Ja, jó fej. Nekem is szimpi volt élőben.
-MI?? Te találkoztál vele?? Ne már! Mikor, hol, miért, élőben is rohadt jól néz ki? Részleteket!
-Nyugi, Nati, csak egyszer találkoztam vele, valamelyik díjátadón, mellette ültem, jó fej volt, beszélgettünk kicsit, ő is bezsebelt egy díjat meg mi is. És ugyanúgy néz ki, mint a sorozatban.-nevetett Ashton a kissé gyerekes viselkedésemen. Nem hibáztatom, tuti gyerekes voltam.
-Jó. De, izé, ha legközelebb találkozol vele kérsz nekem egy autogramot?- csillant fel a szemem.
-Persze, bébi, neked bármit.-nyomott egy csókot Ash a számra. Mikor befejeztük a kissé hosszúra sikeredett csókcsatánkat, Ashton bekapcsolta a Paranormal Activity 4-et. Háát, szerintem kicsit ijesztő volt. Nem vagyok valami félős, de az ilyen hirtelen történő, fura dolgokat nem bírom. Ashtonhoz bújva lélegeztem fel amikor végre vége lett a filmnek. Hála isten.
-Na, féltél?-kérdezte vigyorogva Ash.
-Ja, kicsit.
-Félős nyusziii.-nyújtotta ki rám a nyelvét Ashton. Oké, akkor játszunk 5 évest. Benne vagyok. Kipattant az ágyból mellőlem és várta, hogy "támadjak". Fogtam a hozzám legközelebb lévő párnát és utána iramodtam. Így rohantuk végig a lakosztalyom, egymás után ordibálva. Pontosabban Ashton kiprodukálta, hogy ordibáljak utána. Még szerencse, hogy atléta voltam fiatalabb koromban, hamar utolértem. Amikor rávetődtem és elestünk, szegény Ashton feje akkorát koppant a padlón. Nem nagyon zavarta tovább nevettünk.
-Szörnyű gyerek lehettél.-mosolyogtam rá a hasán fekve.
-Én voltam az óvoda fenegyereke.-vigyorgott kisfiúsan. Szemébe lógó kócos haja eszméletlen szexivé tette. Az ajkamba haraptam.- Natalie, ezt a mozdulatot mégegyszer meg ne merd csinálni.-dörmögte Ash a nyakamba. Szavaitól kirázott a hideg.
-Mi...Miért?-dadogtam. Bármilyen hihetetlen nincs ilyen intimebb téren tapasztalatom. Még nem volt dolgom úgy fiúval.
-Mert kanos leszek tőle. És azon neked kell segítened.-jelentette ki olyan nyugodtan,mintha ez teljesen nyilvánvaló dolog lenne amit nap, mint nap közölnek az emberek. Zavarba ejtettek a szavai.
-Öhm...-éreztem, hogy vörös a fejem.
-Bírom, ha elpirulsz.-vigyorgott Ash.
-Hülyegyerek.-csapom oldalba leplezve a zavaromat. Leülünk a kanapére, és megszólal a csengőhangom. -Halló. -szólok bele. A vonal másik végén Frank hangját hallom.
-Drága Csokipuffancsom! Remélem ráérsz! Nagyooon fontos munka lenne. Mondd kérlek, cukorborsó, hogy elvállalod!
-Várj, először is miről van szó?
- Donatella Versace keresett fel a minap és rólad érdeklődött, hogy vállalnál e egy fotózást és egy reklámkampányt a márka férfiarcával együtt...
-Ki a márka férfiarca?
-Aranyalmám, remélem örülsz neki, mert Donatella úgy döntött, hogy a világ egyik legnépszerűbb énekesét kéri fel, mert az jót tesz a márka reklámozásának....
-Frank, nyögd már ki a srác nevét!
-Nyugi, nyugi kisborsócskám... Harry Styles! Naa ugye, hogy örülsz neki?,
-Te jó ég! Harry akkora egy barom. Frank majd beszélünk, később visszahívlak.-nem vártam meg a válaszát,kinyomtam és rögtön tárcsáztam Harryt.
-Szia. Na mit szólsz?-szólt bele.
-Te egy barom vagy, Harry.
-Most meg miért?
-Azért, drága Harry, mert ha most aláírsz egy egy vagy féléves szerződést akkor akár egy koncerted közepéről is elrángathatnak! Gondolj a rajongóidra, a bandára!
-Basszus. Erre nem gondoltam. Köszi Shola, de...
-Ne. Mond, hogy nem írtad már alá a szerződést!
-De.
-Ahj, így nehezebb lesz, de megoldjuk. Nem tudom Donatella hogyan is gondolta ezt, hogy egy popsztár lesz a kampányarca.
-Figyelj, Shola, koncert után visszahívlak, kezdődik a Steal my girl, szóval mennem kéne.
-Baszki, Styles egy koncerten vagy? És a színpad közepén állva telefonálsz velem? Te nem vagy normális.
-Ja, tudom, sokan mondták már.- kinyomtam. Ashton kiváncsian méregetett.
-Harry egy vadbarom.-jelentettem ki.
-Az.-válaszolt Ashton.

4.fejezet*

"-Igazad van. Te nem vagy a többi lány.-mosolygott

 és lekapcsolta a villanyt."

Reggel előbb felébredtem, mint Ashton. Ránéztem az órámra és megállapítottam, hogy még csak fél 10. Úgy döntöttem összedobok valami reggelit Ashtonnak. Az omlett mellett döntöttem. Bekevertem a tésztát, megsütöttem, megszórtam sajttal. Gondolom az illatok kicsalogatták Asht, mert amint megterítettem, megláttam a fejét a konyhaajtóban. Mosolyogva köszöntem neki.

-Szia Ash.

-Hello, Nat.-viszonozta a mosolyom. Istenem, annyira édesen szexis ez a srác.-Ezt nekem csináltad?

-Aha. Gondoltam, ha felkelsz éhes leszel.

-Köszönöm. Te ettél már?

-Nem. De ittam egy kis kávét. Jut eszembe, kérsz kávét?

-Uhum.-hümmögött teli szájjal. Úgy látszik ízlik neki. Töltöttem egy bögrébe és elé raktam a cukorral együtt. 

                                                                     ***

-A koncert napja-

Az elmúlt pár nap nagyon fárasztóan telt. Egyik nap ide mentem, a másik nap oda meg amoda... Ashtonnal végig tartottuk a kapcsolatot, néha nálam aludt, de akkor is elaludtam már kb 9-kor a kanapén, és szegény cincálhatott át a hálóba. Rengeteg bókot kaptam tőle. Mindegyik szava megmelengette a szívemet. Azt hiszem teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem. Lehet, hogy merész kijelenteni alig 2 hét alatt, de amikor először találkoztam vele, akkor is "feltámadtak a lepkéim" meg ilyen apró dolgok. Imádtam a közelében lenni, ha volt ideje a fotózásokra is elkísért. Ma van a koncert, amire elhatároztam, hogy eléggé kicsípem magam. Tetszeni akarok Ashtonnak. Emellett a szerelés mellett döntöttem:

Felöltöztem, megcsináltam a sminkem és a hajam. Mire mindennel kész lettem 6 óra volt és indulhattam a koncert helyszínére. Tegnap Harry hozott nekem egy nyakbaakasztót, amivel beengednek a Backstagebe. A szálloda elé érve fogtam egy taxit, lediktáltam a címet és a kocsi elindult. Út közben Ashtonnal smseztem.

Én: Elindultam, nemsokára ott leszek.xx

Ashton: Alig várom, hogy ideérj...xx.

Én: Izgulsz??:)

Ashton: Eléggé... 

Én: Mindjárt ott vagyok. Sietek.

Ashton:Oké.:) 

Elraktam a telefonom, mert megérkeztünk, kifizettem az utazást és siettem be az épületbe. Útközben felvettem a nyakbaakasztómat, a hátsó ajtónál egyből beengedtek. Bent nagy volt a nyüzsgés, egy szervező lányt kérdeztem meg merre kell a Backstagehez menni.

-Végig itt a folyosón aztán balra. A 2.ajtó Harry öltözője.-mosolygott a lány.

-Öhm.. Én nem Harryhez jöttem. Vagyis de, de most mást keresek.

-Jajj, bocsi... A One Directionös fiúk Harry után jönnek sorba. A 5 Seconds of Summerös srácok öltözői pedig a folyosó végén jobbra találhatók. 

-Köszi szépen.-mosolyogtam rá. 

-Figyelj nem akarlak feltartani, de ugye te vagy Shola?-kérdése meglepett.

-De, én vagyok.

-Mindkét húgom nagy rajongód. Kérhetnék nekik két autógrammot?

-Persze, de kérlek keress meg a színpad mögött koncert közben vagy valahol koncert után az öltözőknél. 

-Rendben.-mosolygott a lány és elindultunk két különböző irányba. Luke 5SOS, Calum 5SOS olvastam a neveket az ajtókról... Ashton 5SOS megvan! Bekopogtam, majd egy 'gyere' után benyitottam. Ashton a kanapén feküdt és dobolt a lábán.

-Szia.-köszöntem és visszacsuktam magam mögött az ajtót.

-Szia.-ült fel mosolyogva én pedig helyet foglaltam mellette. Magamhoz húztam és erősen de nyugtatóan megöleltem. 

-Ügyes leszel-motyogtam a nyakába. 

-Remélem.-sóhajtott. Kopotattak az ajtón. 

-Ashton 10 perc és kezdés!-mondta egy férfihang az ajtó túloldaláról.

-Rendben. Megyek!-szólt vissza Ashton. Felállt és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Láttam rajta, hogy nagyon izgult. Elmentünk a színpad oldalához, ahol majd felmennek az emelvényre és egy fergeteges showt nyomnak Harryék előtt. Persze, már csak mi hiányoztunk, már Harryék is ott voltak.

-Sziasztok.-köszöntöttem mindenkit egy egy bátorító öleléssel. 

-Srácok! Nyomás a színpadra így is késésben vagyunk!-kiáltott rájuk egy mogorva, idegbeteg szervező. A fiúk szó nélkül felrohantak a színpadra. Az első dal amit előadtak a Don't stop volt, ezzel megadva a kezdőlöketet a mai bulihoz. Eszméletlen hangulat volt. Láttam a srácokon hogy élvezik ezt az egészet. A szereplést és a zenélést. Mire észbe kaptam már lerakták a hangszereket és köszöntek el a nézőktől. Három fiú elindult felém, de Ashton ottmaradt. Odaállt a középen lévő mikrofon elé és beleszólt.

-Sziasztok!-integetett körbe. Csend lett az arénában, senki se tudta mit szeretne mondani. A többi srác mindeközben már lejött a színpadról. Láttam rajtuk, hogy tudják mit akar Ash. Végig sunyin néztek és vigyorogtak rám.-Nem akarlak feltartani titeket sokáig... De tudjátok van egy lány.-oldalra nézett rám és a pillantásából, ahogy rám nézett, tudtam, hogy a következő mondatai nekem szól.-Ömm, nem csináltam még ilyet, vagyis nem vallottam még szerelmet, főleg nem ennyi ember előtt de...Odáig vagyok ezért a lányért. Amikor először megláttam földbe gyökerezett a lábam. Csodálatos és gyönyörű... Ha mondhatom ezt, részemről ez szerelem volt első látásra. A személyisége, a viccei, a gyönyörű kék szemei... Mindene tetszik. A nevetése, a hangja, a haja mindene. Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy ezt elmondhassam neki.... Hát köszönöm a figyelmet! Sziasztok, további jó bulizást.-integetett mosolyogva és elindult felém. Döbbenten álltam még mindig. Amikor leért hozz csak akkor tértem magamhoz. Könnybe lábadt szemmel öleltem meg. Jó szorosan. Kicsit eltávolodtam tőle, majd megszüntettem az ajkaink között lévő távolságot. Teljesen kizártam a külvilágot, akkor éppen csak mi ketten voltunk és senki más. Igyekeztem minden iránta lévő érzésemet ebbe a csókba belesűríteni. Kezeimet a nyaka köré fontam. Szinte lihegve engedtük el egymás ajkait.

-Akkor... ezt vehetem egy egyetértésnek.-vigyorgott Ash, mire csak bólintottam és újból megcsókoltam. Aztán megint és megint. Régóta vágytam erre. Eltávolodtunk egymástól, majd Ashton kézen fogott és visszavezetett az öltözőjébe. Kinyitotta az ajtót, elengedte a kezem, berobogott a fürdőbe és egy nagy csokor vörös rózsával ért vissza.Úgy látszik, mindent előre eltervezett.-Natalie... Lennél a barátnőm?-kérdezte és felém nyújtotta a virágokat. Sokat jelentett, hogy a rendes nevemen szólított.

-Igen.-mondtam halkan majd még ezután párszor megismételtem egyre hangosabban. A nyakába ugrottam. Nagyon nagyon boldog voltam. Visszamentünk, végighallgattuk a srácokat akik fantasztikus koncertet adtak a rajongóiknak. Végig tomboltam és énekeltem. Mikor végeztek a fiúk elmentek átöltözni. Miközben rájuk vártunk, a szervező lány lépett oda mellénk. 

-Szia, bocsi a zavarásért de mondtad, hogy keresselek meg...

-Szia, igen tudom.-mosolyogtam rá. Elvettem tőle a két papírt és a tollat.-Hány évesek a húgaid és , hogy hívják őket?

-A kisebbik 3 éves és Caroline a neve. A nagyobbik pedig 14 éves és Abby a neve.-mosolygott a lány.

-És téged hogy hívnak? Mindig elfelejtettem megkérdezni...

-Liz.

-Figyelj, ha mutatsz képet a húgaidról és megadod a számod, lehet, hogy tudok nekik intézni pár fotózást.

-Istenkém, annak nagyon örülnének!-mutatott pár képet róluk. Nagyon szépek. Megadta a számát, amit elmentettem a telefonomba. Mellettünk Ashton végig engem nézett ami miatt nem nagyon tudtam koncentrálni a beszélgetésre. Elköszönt, majd sietve eloldalazott. 

-Ash, miért bámulsz?-fordultam felé vigyorogva.

-Csak úgy.-vonta meg a vállát. Lényegretörő válasz volt az tuti.

-Hát jó.- leültem mellé. Harryék már majdnem egy órája öltöznek, majdnem az összes szervező is elment már. - Hallod, lehet hogy ezek itt hagytak minket?-kérdeztem Ashtontól.

-Nem tudom. Nézzük meg.-állt fel és magával húzott az öltözők felé.Benyitott Harry öltözőjébe. Itt nincs senki. Végigjártuk az összes öltözőt és sehol senki.-Baszki, ezek frankón itt hagytak minket.-szitkozódott Ash, és előhúzta a zsebéből a mobilját.

*2 héttel később*

Azt a pár szabadnapomat, ami a munkáim között volt, Ashtonnal töltöttem. Szinte minden este randiztunk, volt amikor étterembe mentünk, volt amikor a hegytetőn a kocsi motorháztetőjéről néztük a csillagokat, volt amikor piknikeztünk vagy éppen elmentünk a vidámparkba. Nagyon élveztem az összes vele töltött percemet. Esténként pedig rend szerint nálam aludt. Kb egy hét és Moszkvába repülök. Szerencsére Ashtonéknak is pont ott lesz koncertjük így ő is jön velem. Nagyon megkönnyebbültem, mert nem tudom, hogy ez az alig két hetes kapcsolatunk kibírna rögtön akár több, mint egy hetet a másik nélkül. Szerencsére Franknek nincs ellenvetése az Ashtonnal folytatott kapcsolatommal szemben, mert egy: imádja Asht, kettő: szerinte mióta vele vagyok teljesen kivirultam és a képeken is látszik ez. Persze anyuéknak is mondtam már, hogy van barátom Matty pedig állítólag ki is guglizta ki ő és azt üzente Ashtonnak hogy idézem: "Szimpi a srác de persze ha megbántja a kishúgomat kitekerem a nyakát" hát  igen... Ezt mind FaceTime közbe mondta és olyan képett vágott hozzá, mint valami bérgyilkos és mutogatta az izmait. Ashton eléggé lefehéredett a drága testvéremtől, így nem csodáltam volna, ha ott helyben elhagy, elköltözik Mexikóba és megváltoztatja a nevét Pepitora. De nem tette, miért is tette volna, hiszen a bátyám nem bántaná. Félbeszakította a gondolataim a kopogás az ajtón. Szélesre kitártam és amit utána láttam, azt hittem helyben elolvadok.

-Hello Szépségem.-állt Ash az ajtóban, a keretnek támaszkodva, zsebretett kézzel, Nirvanas trikóban és szaggatott farmerban. Azt hiszem újra beleszerettem. Megint.

-Szia.-nyomtam egy csókot a szájáral és behúztam. A tévében szólt az Mtv Hits de csak alapzajként. 

-Mit csináljunk ma?-kérdezte lehuppanva a bézs kanapéra és az ölébe húzva engem. 

-Nem tudom. Lesz egy fotózásom öttől... Szerintem punnyadjunk.-vontam meg a vállam. - Vagy menjünk el kondizni.-villantottam rá a fogsorom.

-Oké, menjünk.-vonta meg a vállát és elindultunk. Mivel nem nagyon szoktam edzeni és ahogy látom Ashton se, max csak otthon, így menet közbe megálltunk egy Nike bolt előtt és vettünk sportcuccokat és cipőket.

-Most, hogy már vannak cuccaink sportolhatnánk is.- őszinte legyek semmi kedvem még kondizni is menni inkább vásárolgatnék még. Később majd hasznát veszem a sport ruházatnak.

-Ja. -Ashton is elég kedvetlenül (ahogy észrevettem) állt mellettem.

-Figyi, Ash, mi lenne, ha sportolás helyett vásárolgatnánk kicsit? Kedvet kaptam hozzá...

-Király, nem nekem kellett kimondanom a cuccok megvétele után.-vigyorgott rám. Kézen ragadtam és elindultunk az utcán végig jobbnál jobb boltok előtt. Kb mindegyikbe vagy minden másodikba bementünk, Ashton kitartóan várt és nem szenvedett feltűnően. Persze virult a feje amikor fehérneműt akartam venni és megkértem, hogy mondjon róluk véleményt, hogy állnak rajtam. Csak, hogy ő is szórakozhasson kicsit. 

                                                                        ***

Este mikor visszaértünk a szállodába büszkén néztem végig a szerzeményeimen:

3.fejezet*

"Leraktam a telefonom az éjjeli szekrényre,

 megfordultam a másik oldalamra, és elaludtam"

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Frank hívott.

-Shola, édes kis puffancskám, hol vagy?- szólt bele a készülékbe idegesen Frank.

-Még a lakosztályomba. Miért hány óra?- gyorsan rápillantottam az órára ami háromnegyed 11-et mutatott. -Úr isten! Frank sajnálom, elaludtam. Max fél óra és ott leszek! Sietek!- bontottam a vonalat és őrült módjára kezdtem készülődni. Negyed óra alatt elkészültem, leadtam a kulcsom a portán és siettem ki az utcára taxit fogni. Kábé az ötödik taxi hajt el mellettem és én kétségbeesetten tárcsázom Ashtont. Tudom, hogy nem használhatom ki, hogy elfurikáz bárhova, de ez most tényleg szükséghelyzet.

-Helló.-szól bele  a készülékbe.

-Ashton, hol vagy most?

-Már a tengerparton vagyunk a srácokkal. Neked már nem a fotózáson kéne lenned? Láttam az autókat.

-De ott kéne lennem, csak elaludtam most meg nem tudok taxit fogni. Nem tudnál eljönni értem? Nagyon megköszönném.

-De persze, máris indulok. Sietek.

-Köszi.-Ashton tényleg sietett. Kb 5 perc alatt ért a szállodához. Beültem az anyósülésre,majd teljes gázzal hajtottunk végig a tengerpartig. Megláttam Franket és az ideges fotóst, odarohantam hozzájuk Ashtonnal a nyomomban. 

-Itt vagyok!-kiáltottam még futás közben.

-Szuper de most menj oda a függönyök mögé, a többit bízt az emberekre. Hajrá!- adta ki az utasítást a fotós és tovább állítgatta a gépét. Hamar átvettem az első fürdőruhát és kisminkeltek. Jack a fotós adta az instrukciókat én pedig igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. Ez eléggé nehéz volt , mert közben minden mozdulatomnál éreztem Ashton tekintetét magamon. Már a negyedik fürdőruhát fotóztuk Jacknek szerinte " fantasztikus" ötlete támadt. Vegyem le a felsőm és feküdjek hasra az alkaromon támaszkodva. Meg is csinálnám , ha csak Frank meg a fotós és a segítők lennének itt. Ashton előtt nem akartam. Nem akartam, hogy lásson félmeztelenül. Jack addig kérlelt míg nagy nehezen belementem, de akkor is úgy vettem le a melltartót hogy közben végig úgy fogtam a melleim hogy semmi se látszódjon belőlük.
-Shola, nem vagy te ilyen szégyenlős, légy büszke magadra!-kösz Frank. Akkor vigyétek el innen Ashtont. Addig szégyenlős maradok.
-Tudom és közbe vágjak szenvedős arcot mert nem lehet az ember egyszerre szép és boldog.-forgattam meg a szemeim.
-Pontosan!-tapsikolt büszkén Frank. Oldalra pillantottam Ashtonra aki rögtön elkapta rólam a tekintetét, és, mintha elpirult volna. Vagy csak a meleg miatt kipirul vagy kicsit megpirult a napsütéstől az arca. Nagyon édes volt. Mikor végeztünk az összes fürdőruhával, kaptam egy hófehér pánt nélküli bikinifelsőt és hozzá illő bugyit. Rögtön átvettem és "felavattam" az új fürdőruhám. Elköszöntem mindenkitől és Ashtonnal az oldalamon elindultam a már messziről eléggé feltűnő társaság felé.
-Csodás voltál.- Bókolt  Ash.
-Köszönöm, Ash.-mosolyogtam rá és adtam egy puszit az arcára. Elvigyorodott és felvette a napszemüvegét. Odaértünk a többiekhez, sorba megöleltem mindenkit.
-Harry, a hajad nagyon ar.....
-Shola, ki ne mond azt a szót!- "fenyegetett" meg a mutatóujját rázva.
-Akarom mondani.... öhm.... izé... cuki?
-Köszike.-dobálta a tincseit túljátszva a szerepét. Ledőltem az egyik nyugágyra és élveztem a nap melegét, ahogy perzseli a bőröm. Úgy éreztem szabad vagyok.
-Shola!-kiáltott Luke a vízből.- Nem jössz be?
-Majd később. Megyek veszek valamit inni! Ti is kértek?- Mind a kilencen kilenc félét mondtak. Ha nagyon koncentrálok se tudom mindet megjegyezni.-Oké akkor mindenkinek kóla.- Elindultam a mindenféle kajás standok felé. Az utalárusnál kértem 9 kólát és egy szénsavmentes ásványvizet. Kifizettem, majd amikor nyaláboltam föl az italokat, hirtelen nekem csapódott egy hideg, vizes test, mire felsikkantottam. A testhez tartozó két izmos hideg kéz szorosan fogta közre a derekam. Nem kellett hátra fordulnom, hogy tudjam ki az.
-Ashton, engedj el.-nevetve próbálok szabadulni a szorításából. Bevallom nagyon jól esett a közelsége. Tegnap is meg ma is rengeteget beszéltünk. Bár a zenei ízlésünkről soha nem esett még szó.-Engedj már el és inkább segíts!-utasítottam a fiút mire ő elengedett és megfogott 5 hideg palackot a többit meg én vettem a kezeimbe, majd visszavonultunk a "táborunk" felé. Harry a parton üldögélt és amikor észrevett minket elordította magát.
-SRÁCOK PIAAA!!! -mindannyian kijöttek a vízből. Kiosztottuk a kólákat és lehuppantunk ki a földre a pokrócokra az árnyékba, ki pedig a nyugágyakra az árnyékba.
-Shola, te hogy-hogy nem kólázol?- kérdezett rá Michael.
-A munkám miatt nem ihatok ilyen dolgokat. Meg függő voltam. Ugye egészen 14 éves koromig Amerikában éltünk, pontosabban Los Angelesben. Még mindig megvan az ottani házunk, a nyarakat ott töltjük, meg ha évközbe ott van valami munka akkor nem kell külön szálloda. Anya és apa kaptak egy munkalehetőséget Londonban ezért költöztünk el. Bocs skacok,-néztem a One Direction tagjaira- nem akarom leszólni a hazátokat, de olyan sok eső esik, hogy az valami hihetetlen. Szörnyű.
-Ja akkor gondolom nem is ehetsz például sajtburgert meg ilyesmit.-töprengett Mikey.
-Nyuszi kaján élek.- jelentettem ki, mire a többiek nevetni kezdtek.
-Oké a "nyuszi kaján" kívül mit eszel?
-Gyümölcsöket, fehér húsokat, zöldségeket... más most nem jut eszembe.
-De szívás lenne ilyen szarokon élni. Amiket nost felsoroltál egyik sem normális kaja!- háborodott fel Niall.
-Menjünk be a vízbe inkább.-vetettem fel az ötletem, és megrohamoztuk a vizet...

                                                                       ***

Estefelé mikor összekészültünk Ashton felajánlotta, hogy hazavisz. Út közben előjött a téma amiről még sosem beszéltünk.
-Amúgy milyen zenéket hallgatsz?-kérdezte Ashton az utat kémlelve.
-Minden félét... Green Day, All Time Low, ugye One Direction, Ramones, Nirvana, Ariana Grande, Rita Ora, Imagine Dragons, One Republic,Taylor Swift, Ed Sheeran, Coldplay, Paramore,  Demi Lovato, Avicii, Ella Henderson, Katy Perry,Korn, Pitbull, Little Mix, Shakira, Lana Del Rey, Rihanna, Macklemore,R5, David Guetta,Pink, Miley Cyrus, Nicki Minaj... Tudod, nem szeretem a gépzenéket amiben nincs szöveg.
-Végre egy normális lány aki egyetért velem. Van Isten!- sóhajtott Ash, én pedig elvigyorodtam.- Nem gondoltam volna, hogy ilyen széles és sokszínű a zenei izlésed. Melyik a kedvenc számod, mondjuk az All Time Lowtól?
-A Time Bomb.
-És a Green Daytől?
-Huhh, kifogtál rajtam. Nagyon sok számukat imádom, de talán a Basket Case és az American Idiot.
-És a Ramonestól?
-Rockaway Beach.
-Nirvana?
-Rape me.
-Paramore?
-Ain't it fun.
-Imagine Dragons?
-Radioactive.
-One Direction?-vigyorog.
-Sok van. Story of my life, Steal my girl, Kiss you, Gotta be you, You and i, What makes you beautiful, Summer love, Strong, Best song ever... Azt hiszem ennyi, persze mindet nagyon szeretem, de ezek azok amiket napi százszor is meg tudnék hallgatni.
-5 second of summer?
-Amnesia, She looks so perfect, Don't stop... Ezek a favoritok.
-Levettél a lábamról.-vigyorog még mindig Ashton.- Minden lényegesre tudtál példát mondani.
-Szóval ez egy teszt volt?
-Aha. Kíváncsi voltam, hogy kamuzol e. Kellemesen csalódtam Shola.- észre sem vettem, hogy idő közben ideértünk a szállodához. Nem akartam, hogy Ashton elmenjen. És nem akartam, hogy Sholának hívjon. Franken kívül csak Harry tudja az eredeti nevem és úgy érzem mostmár Ashtonnak is tudnia kell. Ez alatt a két nap alatt megismertem annyira, hogy tudtam bízhatok benne.
-Figyelj Ash, el kell mondanom neked valamit...-érdeklődve nézett rám, várva, hogy folytassam.- Lehet, hogy baromság, meg hülyének fogsz hinni, de nem Shola az igazi nevem. Natalie Smith a becsületes nevem, csak nem akartam, hogy bárhogyan lenyomozzák a családom satöbbi...
-Oké, Shola, nekem se Ashton az igazi nevem.
-Mi van?- nézek rá elképedve. Pedig illik hozzá...
-Na jó, csak azt akartam, hogy jobban érezd magad, ha azt mondom, hogy nem Ashton az igazi nevem pedig de.-vigyorgott édesen. Egyem meg.
-Édes vagy.-mosolyogtam.
-Figyelj, nekem mindegy,hogy Shola vagy vagy Natalie. Én nem a nevedet bírom, hanem téged. Azt aki vagy. Nem számítanak ilyen apróságok.-mosolygott rám, mire megöleltem. Hihetetlenül jól estek a szavai. Azt mondta, hogy bír. Engem.
-Tudod, Ash, én is bírlak.-még mindig öleltem. Nem beszéltem hangosan de biztos, hogy hallotta. Elengedtük egymást.-Későre jár. Gyere fel, ne autózd át a várost, nem akarom, hogy bajod essen.
-Okés. Benne vagyok.-vigyorog rám pimaszul. Bementünk elkértem a recepcióstól a kulcsot és beszálltunk a liftbe.
 -Menyire lenne szürreális, ha beszorulnánk a liftbe?-kérdeztem vigyorogva.
-Eléggé. - Vigyorog rám.
(Kedves olvasók, most biztosan azt várjátok, hogy megáll a lift. De nem. Nem leszek ilyen "közhelyes". Legalábbis egy ilyen párbeszéd után nem. Szerk.megj.)
Felértünk a lakosztályom emeletére, bementünk és kapcsoltunk valami zenét. Leginkább Green Dayt. Mondthatnám azt, hogy táncoltunk rá, de nem. A tánc szó nem használható arra amit csináltunk. Inkább ugrálva, röhögve, fejet rázva próbáltunk összeütni valami vacsit. Mire végeztünk vele lehuppantunk a kanapéra és leginkább magunkon röhögve kezdtünk el beszélgetni.
-Na, hogy ízlik?- böktem a villámmal a tányérja felé. Egy kupac sültkrumpli és 2 nagy szelet csirkemell.
-Isteni. Nagyon jól főzől.-mosolygott és tovább tömte a fejét. -Miért szemezel a krumplimmal?
-Mi? Dehogy én nem...-magyarázkodásom közben fogott egy krumplit és belerakta a számba. Azt az egy pici krumplit olyan élvezettel ettem, mint még soha. Még a szemem is csukva volt.
-Nem láttam még embert elélvezni egy darad sültkrumpli miatt.-vigyorgott Ashton.
-Barom.-forgattam meg a szemem és nevetve meglöktem.-Imádom a kendőidet.-mosolyogtam rá és a feje felé böktem. Strandolás után visszakötötte.
-Igen?
-Aha. Ilyen "szexi dobos srác" imidzset ad.-vigyorogtam rá.
-Na, ezentúl csak miattad hordom majd. Hogy szexinek láss.-kacsintott.
-Amúgy is szexi vagy.-csúszott ki a számon. Mindegy már nem vonom vissza.
-Igen?-vonta fel a szemöldökét pimaszul vigyorogva.
-Aha. Abba belegondoltál már, hogy hány lány ülne itt a helyemben?
-Nem. De nem is érdekel, ha veled ülhetek itt.-nézett mélyen a szemembe.
-Oké.-mondtam.
-Oké.-mondta vigyorogva.
-Ashton ne flörtölj velem!- tettettem felháborodást.
-Csillagainkban a hiba?- kérdezett rá mosolyogva.
-Ja.-mosolyogtam.- Basszus hány óra?
-Tizenegy körül. Aha, tizenegy múlt öt perccel.
-Frank meg fogölni ha karikás szemekkel jelenek meg holnap.
-Mikorra mész?
-Kettőre. Elfutok tusolni, mindjárt jövök.-berongyoltam a fürdőbe, elintéztem minden szükséges dolgomat. Felvettem a pizsim ami egy trikóból és egy franciabugyiból állt. Kiléptem a gőzből és felvettem a szemüvegem. Ashton is letusolt utánam, már csak egy boxerben jött utánam a nappaliba.
-Megágyazzak a kanapén?-kérdezte.
-Nem, szükséges. Nagy az ágy, elférnénk akár négyen is.-mosolyogtam. A tudat, hogy mellettem alszik, hallhatom a szuszogását, megnyugtatott. Egyre jobban tetszik nekem Ash.
-Oké.-villantotta rám a fogsorát. Átvonultunk a hálóba, elfeküdtünk az ágyon és twittereztünk. Oké, ez illúzióromboló, de minden este felnézek a Twitteremre és ahogy elnézem Ashton is.
-Shola pózolj.-felnéztem a telómról és valami iszonyat hülye képet vágtunk Ashtonnal amikor megnyomta a fotózás gombot.
-Muti.-nyújtottam a kezem a telefonjáért, amit készségesen átnyújtott nekem. A kép röviden leírva: Ash kinyújtva a nyelvét vigyorog és bandzsít, én pedig kacsacsőrözök és peace jelet mutatok homlokráncolva. - Ez életünk képe lett.-nevetek és Ashton is kapcsolódik hozzám.
-Twitter gyanús.
-Oké.-vontam meg a vállam.
-Azt hittem, hogy most elkezdesz nyavajogni, hogy "ne rakjam fel, mert gáz" mint a többi lány.
-Én nem vagyok a többi lány.
-Igazad van. Te nem vagy a többi lány.-mosolygott és lekapcsolta a villanyt.

2.fejezet*

"Nagyon meglepődtem, mert..."

Harry állt ott előttem teljes nagyságban.

-Harry!-kiáltottam, majd csattogva odafutottam és megöleltem. Harry olyan, mintha a bátyám lenne. Nagyon jóban vagyunk és rengeteget hülyülünk. 

-Natalie.-nevet és visszaölel. Ha ketten vagyunk a rendes nevemen szólít. Ha tömegbe vagyunk akkor csak simán Shola. Kivéve ha piás. Akkor nem tudja mit mondjon nekem ezért általában összekeveri a két nevem.

-Mit keresel te itt?- nézek fel rá.

-Itt lesz koncertünk és gondoltam megnézlek. A többiek is itt vannak.

-Komoly? Hívd már ide őket, rég láttam a fejüket.-vigyorgok, mint a tejbetök. Nagyon bírom a srácokat és az érzés szerintem kölcsönös. 

-Oké.-pötyög a telefonján egyet majd kb 5 másodperc múlva berontanak a szobába a srácok. Gondolom várták a jelzést. Vagy szuperhősök. Végigölelgettem mindenkit és mindenkivel váltottam külön-külön pár szót.

-Srácok, mikor lesz a koncertetek?

-Lesz egy holnap után és 6 nap múlva is.-mosolygott Liam.

-Akkor a másodikra veszek jegyet aztán megnézlek titeket.

-Jajj,Shola, hagyd a jegyet, szerzünk neked nyakbaakasztót.-vigyorgott rám Niall.

-Akkor előre is köszönöm szépen. Lesz előzenekarotok?

-Aha. -válaszolt Zayn.

-Ashtonék?- kérdeztem rá reménykedve. 

-Igen ők. Nagy rajongójuk vagyok, rohadt jól nyomják.-jelentette ki Louis.

-Ja szerintem is.-pacsiztunk össze.-Srácok örültem a találkozásnak, viszont mostmár mennék, eléggé elfáradtam és holnap korán kelek.

-Jajj, jut eszembe Shola, a mit tudom én milyen nevű magazin kérte , hogy ha valamikor ráérsz szeretné ha mi hatan lennénk a címlapon.

-Oké. Üzenem a magazinnak, hogy Frankkel egyeztessenek.-kacsintottam, majd elköszöntem és visszasétáltam az öltözőbe. Nem volt ott már senki, kivéve egy embert. -Ashton! Megvártál?

-Ja. Kéne a pulcsim.-aucs. Azt hittem, hogy... Mindegy.- Nem ám csak viccelek.-vigyorodott el, mire belebokszoltam a karjába én is vigyorogva.

-Át kéne öltöznöm.-finoman utaltam rá hogy addig menjen ki, vagy valami. Ő ezt nem vette észre.

-Hajrá.-hitetlenkedve néztem rá , majd elnevettem magam.

-Ashton, nem fogok előtted átöltözni!

-Jaa. Biztos?- vigyorgott pimaszul.

-Igen biztos. Menj ki várj meg ott ha akarsz.- megvártam, míg becsukódik utána az ajtó, aztán felvettem a haspólómat és a rövidgatyámat, meg a szandálomat és miután lecsekkoltam, hogy mindenem megvan Ashton után mentem. Visszaadtam neki a pulcsiját, amit nem tudom miért hord magával hiszen így estefele is majdnem 30 fok van.

-Találkoztál Harryékkel?-kérdezi.

-Aha. Megyek is a koncertjükre.-mosolyogtam rá.- Mondták, hogy ti lesztek az előzenekar.

-Ja, mi leszünk. 

-Hát Ashton örülök, hogy megismerhettelek, viszont én már mennék vissza a szállodába eléggé elfáradtam.

-Rendben. Várj, van itt kocsid?

-Nem. Taxival megyek.

-Ugyan, Shola, elviszlek.-ajánlotta fel én pedig örömmel igent mondtam.  Mikor leparkolt a szálloda parkolójában pár másodpercig néma csendben ültünk. A csendet Ashton törte meg. 

-Holnap lent leszünk a parton a srácokkal. A szombati nap a mi strandnapunk. Ez már valamilyen hagyomány. Bármikor csak tehetjük szombaton strandolunk. Valószínűleg Harryék is jönnek most velünk.

-Szuper. Akkor majd keress meg. Én 11-kor kezdek.-vigyorogtam rá.-Köszönöm a fuvart.

-Nincs mit. 

-Szia Ashton.

-Szia Shola.-becsuktam a kocsi ajtaját és bementem a szállodába. A lakosztályomba érve gyorsan letusoltam és ledőltem az ágyba. Alvás előtt még felugrottam twitterre. A 5 seconds of summer összes tagja bekövetett. Gyorsan dobtam egy tweetet a rajongóimnak.

@RealShola: Csodás nap, csodás emberekkel. Köszönöm a meglepetést.xx @Harry_Styles @Ashton5SOS

Leraktam a telefonom az éjjeli szekrényre, megfordultam a másik oldalamra és elaludtam,

1.fejezet*

"Végig vonultunk és a nézők (leginkább a férfiak) füttyögtek,meg felálltak és úgy tapsoltak hangosabban és hangosabban..."

Mikor beléptem a függöny mögé egyből lerúgtam a kb 20centis magassarkút.
-Shola, csokipuffancsom, sajnálom, hogy késtem de láttam a végét, fantasztikus voltál!-sietett oda hozzám Frank, a menedzserem.
-Kösz, Frank.- mosolyogtam rá. Gondolom érdekel titeket miért lett Shola a nevem. Egyszerű. Nem akartam, hogy az eredeti nevemet tudja mindenki. Lenyomoznák a családom satöbbi... Elég nekik, hogy alig látnak a munkám miatt, zaklatóik se lesznek. Így felvetette Frank az ötletet hogy legyen a nevem Shola. Szerinte ez egy tiszteletet követelő név. Nekem végül is mindegy. Frank elment mellőlem, gondolom meglátott egy ismerőst. Elindultam hát a Backstage felé. A lányok sikongatását már messziről hallottam és ahogy beléptem az ajtón egy nagy emberkavalkád fogadott. A modelltársaim még a fellépő ruhájukban, nem takargatva a tökéletes alakjukat körbevettek 4 fiút. Nem nagyon izgatott a négy fiú jelenléte, mint a munkatársaimat. Leültem a nevemmel ellátott székre és elővetem a telefonomat, írtam anyunak és a bátyámnak akik a tévébe nézték a bemutatót.
Matty: Büszke vagyok a kishugomra!:) 
Én:Köszi Matty<3
Matty: Anya kérdezi, hogy mikor jössz haza...
Itt elgondolkoztam... Még lesz pár munkám itt Sydneyben ami még szerintem minimum egy hónapig eltart. A karácsonyt se tudom otthon tölteni. Nem tudtam mit válaszoljak.
Én: Nem tudom. Karácsonyt se tudom otthon tölteni.:(
Matty: Értem... Majd beadagolom anyunak valahogy... Nem lesz semmi baj.
Én:Köszönöm Matty<3 
Már nem is válaszolt. Anya nagyon csalódott lesz, amikor megtudja, hohy nem otthon karácsonyozok. Érzem ahogy legördül egy könnycsepp az arcomon. Nem szeretek csalódást okozni anyukámnak, sőt nagyon senki másnak sem. Gyorsan letörlöm a könnycseppet és felszegett fejjel belenézek a tükörbe és átfésülöm a hajam.
-Öhm. Helló.- hallok egy hangot magam mögül. Hátrafordulok és rámosolygok az ott álló srácra. Nem tudom ki és hogy mit akar de kedves leszek vele.
-Szia.
-Miért ülsz itt egyedül? Miért nem jössz oda?-kérdezi, majd a mostmár három srác és a munkatársaim felé mutat.
-Minek? Ha valamelyikőtök akarna velem beszélgetni, idejönne úgy, mint te. Nem vagyok pióca és nem mutogatom még pluszba a testem. Bár a szakmám miatt ez gondolom kicsit hülyén hangzott, de szerintem érted mit akarok ezzel mondani.- a monológom közben a többiek felé néztem, majd vissza rá a fiúra.
-Értelek. -bólintott a fiú.
-Figyelj ez kicsit kínos, hogy nem is tudom a neved szóval...-félbeszakította a mondatomat.
-Ashton. Ashton Irwin.-nyújtotta a kezét kézfogásra. Megráztam, mintha valami komoly cég vezetői lennénk.
-Én pedig...-megint félbeszakított a mondatom.
-Shola. Tudom.-vigyorgott rám. Te. Jó. Isten. Micsoda vigyora van ennek a fiúnak!
-És Ashton mióta zenélsz?
-Nagyon régóta... Kiskoromban rengeteg hangszert kipróbáltam, aztán 8 éves koromban eldöntöttem, hogy dobos leszek és ha nagy leszek lesz egy bandám. Két éve vettek be  a srácok a bandájukba. Kellett nekik egy dobos én meg örömmel rábólintottam. Azóta dolgozunk így négyen együtt. Először csak feldolgozásokat töltöttünk fel a Youtube csatornánkra aztán felfigyelt ránk egy stúdió és megkértek minket, hogy dolgozzunk velük és a kiadójukkal. Gondolhatod mennyit gondolkoztunk. Semennyit, egyből igent mondtunk, hiszen mi van, ha csak egy ilyen esélyünk adódik az életben. Aztán jó párszor voltunk már a  One Direction nevű banda előzenekara, volt már jópár nagykoncertünk satöbbi... -láttam rajta, hogy élvezettel beszél a zenélésről és, hogy élvezi, meg szereti ezt csinálni. - Ismered a One Directiont?
-Igen ismerem őket, személyesen is. Harryvel szoktunk még beszélgetni meg eljárunk együtt bulizni, ilyenek.- mosolyogtam az emlékeken. Harry egy állat, de attól még imádnivaló. Kezelhetetlen, ha teljesen be van állva, olyan, mint egy 5 éves kisgyerek. Múltkor is nekem kellett kicincálnom a szórakozóhelyről, berakni egy taxiba, elmenni vele a házához, és lefektetni a kanapéra, mert nincs annyi erőm, hogy még fel is ráncibáljam az emeletre a szobájába.
-Az jó.
-Nem láttad Henriket? - kémleltem körbe, hátha megpillantom a rendezőt.
-Henrik a rendező, ugye?
-Aha. Akarok kérni tőle valami pulcsit... Kicsit fázom.
-Hagyjad, itt az enyém.- a pulcsit ami eddig a derekára volt kötve, átnyújtotta én pedig hálásan pislogtam rá miközben belebújtam. Nagyon jó illata volt és puha is volt.
-Köszönöm, Ashton.
-Hé, Ash! - kiabált egy fiú a lányok mögül. - Nem jössz?
-Kösz, most nem.-kiabált vissza és visszafordult felém. Mosolygásra késztetett a gondolat, hogy miattam nem megy oda.- Meddig leszel Sydneyben?
-Még egy hónapig biztos. -sóhajtottam.
-Akkor nem otthon karácsonyozol.
-Hát nem. -húztam el szomorúan a számat. Közel 18 évesen lehet, hogy fura, hogy rinyálok egy családi karácsonyi vacsora miatt. De ez nekem most nagyon sokat jelentene. Még ha csak annyi időm lenne, hogy leszállok Londonban a gépről, otthon vacsorázok a szeretteimmel aztán rohanok a másik gépre. Megérné. 2 hete voltam otthon, egy fotózás miatt és összepakoltam mégtöbb ruhát egy másik bőröndbe. Rohanás az életem. Szeretem ezt csinálni, de néha egy kis kikapcsolódás nem ártana.
-És, Shola, hány fotózásod lesz itt?
-Hát... a tengerparton lesz 2 nap múlva a Calzedonia fotózás... Aztán 3 nap múlva a Hilfiger.... 7 nap múlva a Gucci... Aztán ott lesz utána 5 nap pihenőm utána pedig rögtön a Calvin Klein és az Intimissimi két egymást követő napon... Meg 3 hét múlva itt lesz egy H&M fotózás is meg egy.... Gőzöm sincs mi de tuti lesz valami.
-Uh. Kemény meló.
-Az. De szeretem.
-Az a lényeg.-mosolygott rám édesen Ashton.
-Figyu, szólj ha lesz valami koncertetek és megpróbálok elmenni rá.
-Okés.-vigyorgott a fiú.
-Cukorborsóm!- ez tuti Frank, csak ő tud ilyen hülye neveket kitalálni. Hátrafordultam és ahogy mondtam, Frank sietett felém. - Shola, aranydiócskám, egy rendkívül népszerű énekes szeretne látni. Ó, szerbusz, cukorpofikám!- intett Ashtonnak, majd szóbaelegyedett vele.
-Bocsi.-tátogtam Ashtonnak de ő csak mosolyogva legyintett és tovább beszélgetett Frankkel. -Frank, várj, hova is kell mennem?-Frank rám nézett és egy folyosó felé mutatott.
-Menj végig, és az utolsó ajtó jobbra.- bólintottam és elintultam mezítláb, még a pulcsit se húztam össze magamon. Bekopogtam és benyitottam. Nagyon meglepődtem, mert....

Bevezető*

1 évvel ezelőtt...

Az ifjú, 16 éves Natalie Smith az utolsó tanítási napon büszkén sétált haza, kezében a bizonyítványával. Natalie amikor ki lépett az iskola kapuin a ragyogó napsütésbe, sose gondolta volna, hogy azon a rövidke úton amíg hazaér ekkora fordulatot vehet az élete... 

Napjainkban...

-Lányok 5 perc és SHOW TIME!!-jelentette be Henrik, a rendező, majd felém közeledett.- Shola, drágám, Serena direkt azt kérte, hogy te vonulj utolsónak, Fleur után. 

-Oké.-bólintottam és mozdulatlanul ültem amíg a sminkes és a fodrász az utolsó simításokat is elvégezték rajtam. Belenéztem a tükörbe és ugyan Henrik el volt ájulva, én nem annyira. Ez az arany színű ruha nem tetszett. Túl giccses volt. 

-Sarah indulj már! Így is késésben vagyunk!- türelmetlenkedett Henrik. Az a késés alig lehetett fél perc, de Sarah azonnal elindult és utána fél percenként más más indult el.  Mikor Fleur is elment előlem én egy percre rá indultam el. Serena azt gondolta így minden figyelem az enyém lesz. Amúgy is mert ez a ruha vonzza a tekinteteket olyan ocsmány. Persze a szakemberek oda meg vissza lesznek tőle... Kiléptem a függöny mögül és tapsvihar fogadott... Egy másodpercre szupersztárnak éreztem magam, mintha egy koncertemen lennék. Aztán észbe kaptam és elindultam. Úgy látszik tetszett a ruha a sydney-i közönségnek. Mikor visszaértem a Backstagebe amíg  mi átöltöztünk a fehérnemű kollekció darabjaiba, addig a szünet be a 5 seconds of summer nevű banda szórakoztatta a nézőket. Ha jól figyeltem a harmadik dal után abbahagyták a zenélést és kivonultak, pár másodperc múlva pedig elindult Sarah utána pedig sorba mi. Végig vonultunk a nézők (leginkább a férfiak) füttyögtek meg felálltak és úgy tapsoltak hangosabban és hangosabban.