5.fejezet*

Megint eljöttek a "várva várt " piros betűs napok. És nem a karácsnyról beszélek. Áhh, ezt utálom abban, hogy nő vagyok. Ilyenkor mindig megőrülök, dilis, nyűgös vagyok.
-Jó reggelt hercegnő.-suttogta reggel Ashton a fülembe. Éjszaka vagy 5-ször keltem fel, hasfájással vagy mert wcre kell mennem. Ááhh.
-Mrr.grrr.-"köszöntem" Ashtonnak és az arcomra húztam a párnát.
-Mi a baj?- kérdezte aggódva. Kikukucskáltam a párna alól és Ashton aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Fáj a hasam.-nyöszörögtem, mint egy 4 éves kislány.
-Értem. Ugye értem?
-Ashton drága ezt neked kell tudnod, hogy érted e.-nevettem fel.
-De olyan lányosan fáj a hasad ugye?
-Igen.-bólintottam.
-Akkor értem.-vigyorgott és nyomott egy puszit a számra. Nem érzem ezt a dolgot kínosnak. Felnőttek vagyunk ilyen dolgokat meg tudunk beszélni. Talán ha 14 éves korunkban találkozunk akkor biztosan nem mernék beszélni ilyenről...
-Ash, bébi, idehoznád az étkező asztalról az iPadem? Meg kéne néznem van e ma valami fotózás...
-Persze.-megpördült és elrobogott, s a tabommal a kezében tért vissza. Megnyitottam a naptárat és rákattintottam december 19.-re. Nincs ma semmi hála isten.
-Mi lenne ha ma filmeznénk és csak úgy lustálkodnánk?-kérdeztem reménykedve, hogy nincs más terve.
-Oké, ma nincs próbánk, Lukenak torokgyulladása van.-elvettem a telefonom a komódról és pötyögtem egy jobbulást üzenetet Lukenak. -És mit nézzünk ma, hercegnő?-könyökölt mellém Ash.
-Mondjuk.... Csillagainkban a hiba, pár Vámpírnaplók és pár Dr.Csont rész? Meg valami horror.
-Paranormal activity 4.-vágta rá Ashton.
-Oké. - délután kettőig néztük csak a sorozat részeket. -Istenem de imádom Booth ügynököt.- oké, fanatikus tinilány énem TÁVOZZ!
-Ja, jó fej. Nekem is szimpi volt élőben.
-MI?? Te találkoztál vele?? Ne már! Mikor, hol, miért, élőben is rohadt jól néz ki? Részleteket!
-Nyugi, Nati, csak egyszer találkoztam vele, valamelyik díjátadón, mellette ültem, jó fej volt, beszélgettünk kicsit, ő is bezsebelt egy díjat meg mi is. És ugyanúgy néz ki, mint a sorozatban.-nevetett Ashton a kissé gyerekes viselkedésemen. Nem hibáztatom, tuti gyerekes voltam.
-Jó. De, izé, ha legközelebb találkozol vele kérsz nekem egy autogramot?- csillant fel a szemem.
-Persze, bébi, neked bármit.-nyomott egy csókot Ash a számra. Mikor befejeztük a kissé hosszúra sikeredett csókcsatánkat, Ashton bekapcsolta a Paranormal Activity 4-et. Háát, szerintem kicsit ijesztő volt. Nem vagyok valami félős, de az ilyen hirtelen történő, fura dolgokat nem bírom. Ashtonhoz bújva lélegeztem fel amikor végre vége lett a filmnek. Hála isten.
-Na, féltél?-kérdezte vigyorogva Ash.
-Ja, kicsit.
-Félős nyusziii.-nyújtotta ki rám a nyelvét Ashton. Oké, akkor játszunk 5 évest. Benne vagyok. Kipattant az ágyból mellőlem és várta, hogy "támadjak". Fogtam a hozzám legközelebb lévő párnát és utána iramodtam. Így rohantuk végig a lakosztalyom, egymás után ordibálva. Pontosabban Ashton kiprodukálta, hogy ordibáljak utána. Még szerencse, hogy atléta voltam fiatalabb koromban, hamar utolértem. Amikor rávetődtem és elestünk, szegény Ashton feje akkorát koppant a padlón. Nem nagyon zavarta tovább nevettünk.
-Szörnyű gyerek lehettél.-mosolyogtam rá a hasán fekve.
-Én voltam az óvoda fenegyereke.-vigyorgott kisfiúsan. Szemébe lógó kócos haja eszméletlen szexivé tette. Az ajkamba haraptam.- Natalie, ezt a mozdulatot mégegyszer meg ne merd csinálni.-dörmögte Ash a nyakamba. Szavaitól kirázott a hideg.
-Mi...Miért?-dadogtam. Bármilyen hihetetlen nincs ilyen intimebb téren tapasztalatom. Még nem volt dolgom úgy fiúval.
-Mert kanos leszek tőle. És azon neked kell segítened.-jelentette ki olyan nyugodtan,mintha ez teljesen nyilvánvaló dolog lenne amit nap, mint nap közölnek az emberek. Zavarba ejtettek a szavai.
-Öhm...-éreztem, hogy vörös a fejem.
-Bírom, ha elpirulsz.-vigyorgott Ash.
-Hülyegyerek.-csapom oldalba leplezve a zavaromat. Leülünk a kanapére, és megszólal a csengőhangom. -Halló. -szólok bele. A vonal másik végén Frank hangját hallom.
-Drága Csokipuffancsom! Remélem ráérsz! Nagyooon fontos munka lenne. Mondd kérlek, cukorborsó, hogy elvállalod!
-Várj, először is miről van szó?
- Donatella Versace keresett fel a minap és rólad érdeklődött, hogy vállalnál e egy fotózást és egy reklámkampányt a márka férfiarcával együtt...
-Ki a márka férfiarca?
-Aranyalmám, remélem örülsz neki, mert Donatella úgy döntött, hogy a világ egyik legnépszerűbb énekesét kéri fel, mert az jót tesz a márka reklámozásának....
-Frank, nyögd már ki a srác nevét!
-Nyugi, nyugi kisborsócskám... Harry Styles! Naa ugye, hogy örülsz neki?,
-Te jó ég! Harry akkora egy barom. Frank majd beszélünk, később visszahívlak.-nem vártam meg a válaszát,kinyomtam és rögtön tárcsáztam Harryt.
-Szia. Na mit szólsz?-szólt bele.
-Te egy barom vagy, Harry.
-Most meg miért?
-Azért, drága Harry, mert ha most aláírsz egy egy vagy féléves szerződést akkor akár egy koncerted közepéről is elrángathatnak! Gondolj a rajongóidra, a bandára!
-Basszus. Erre nem gondoltam. Köszi Shola, de...
-Ne. Mond, hogy nem írtad már alá a szerződést!
-De.
-Ahj, így nehezebb lesz, de megoldjuk. Nem tudom Donatella hogyan is gondolta ezt, hogy egy popsztár lesz a kampányarca.
-Figyelj, Shola, koncert után visszahívlak, kezdődik a Steal my girl, szóval mennem kéne.
-Baszki, Styles egy koncerten vagy? És a színpad közepén állva telefonálsz velem? Te nem vagy normális.
-Ja, tudom, sokan mondták már.- kinyomtam. Ashton kiváncsian méregetett.
-Harry egy vadbarom.-jelentettem ki.
-Az.-válaszolt Ashton.